Hatvan évvel ezelőtt a váci börtönből rabtársaival együtt kitörő nagybátyámtól hallottam először Gérecz Attiláról. Meg a füveskertiekről; azokról a koholt vádak alapján szabadságuktól megfosztott ifjakról, akik a börtönudvar satnya zöldjére telepedve műfordítói s költői gyakorlatokkal múlatták fogságuk keserves óráit. Mi tagadás, a rabköltők lírájánál ezerszer inkább foglalkoztatott Gérecz Attilának az áradó Duna oltalmában véghezvitt szökése, ehhez hasonló merész tettről akkor még nem is olvastam. Szerettem volna a hőst azon nyomban megismerni.

A teljes cikk: http://locsei.net/cikk207.html