A kockás füzet

Mit tudhatunk a legnagyobb vihart kiváltó szövegegyüttesről, a kockás füzetről? Az A/5-ös formátumú, három ember kézírását tartalmazó füzet, melybe ceruzával írtak. Gérecz Attila és Lőrinczy György írása mellett nagy valószínűséggel Dánielfy Tibor betűi sorakoznak benne. Helyesírása nem tér el a kor szokásaitól, mai helyesírás szerint típushibák előfordulnak. A versek címei után legtöbbször pont szerepel. Rendre nincs vessző a mint előtt vagy a mellérendelő mondatokat összekapcsoló s kötőszó előtt, és a kötőjelek és vessző kapcsolata is fordított: szó, – (mai módon: szó –,). A hosszú magánhangzók: í, ő, ú, ű rendszeresen röviddel szerepelnek, helyenként pedig fordítva. A kor szokásának megfelel ez a rövidítés is: kb. helyett k. b. Vannak személyekhez köthető típushibák is. A lapalji jegyzetekben mindig követhető, hogy kinek a kézírásával szerepel ez a rész.

A kockás füzet szerzői és története

Gérecz Attilán kívül Lőrinczy György és nagy valószínűséggel Dánielfy Tibor kézírásával olvashatjuk a füzetben a verseket. Eredetileg egy szövegekkel is foglalkozó pszichiátert, valamint egy általa ajánlott grafológust kértem fel Gérecz és Lőrinczy írásainak azonosítására, akik meg is állapították az azonosságot. Ezután juttattam el a kéziratokat Földesi Ferenchez, az OSZK Kézirattárának osztályvezetőjéhez. A filológus nevével is vállalta, hogy a füzetben szereplő szövegek egy része Gérecz Attila keze írásával azonos! Földesi rendkívül óvatosan és körültekintően járt el, és az ÁBTL-ből megkapott aláírásokon kívül (amiből a másik két szakértő már biztosnak vélte az azonosságot) további Gérecz-kéziratot kért, amit H. Drechsel Mária a rendelkezésemre bocsátott egy Attilától kapott levelezőlap formájában. Lőrinczy háromoldalas, kézzel írt vallomása alapján az ő írását is egyértelműen azonosította a kockás füzetben. A harmadik személyt illetően sokáig bizonytalan voltam, mivel H. Drechsel Mária Heintz Jánost vélte a Gérecz-versek leírójának. Az ő írását is megvizsgáltattam, de már különösebb szakértelem nélkül is látszott az eltérés, így tovább kellett kutatnom a lehetséges „elkövető” után. Gérecz Attila édesanyjának levelezését átolvasva többször is felbukkant egy D. Tibor nevű rabtárs, például a boldog forradalmi napok idején: „9-re már találkozójuk volt, du. Budára, Tamási Áronhoz készültek, onnan Elemérhez, mivel jármű nem volt, úgy tervezték, ott is alszanak. Mire megreggeliztünk D. Tibor is befutott, ittak egy kis spirákot és elrobogtak.”

H. Drechsel Mária telefonon feltett kérdésemre azonnal rávágta: Dánielfy![1] Rémlett a név, megtaláltam a jegyzeteimben: Heintz Jánosék osztálytársa volt a budapesti bencés gimnáziumban, és ugyanabban az ügyben tartóztatták le őket. Újra felhívtam Máriát: „Nem lehetséges, hogy nem Heintzé, hanem Dánielfyé volt a harmadik kézírás a kockás füzetben? - Látja, Géza, dehogynem!” Neki van a legmarkánsabb írása a füzet szerzői közül, és szakértők nélkül is biztos vagyok az azonosságban. Egyelőre csak a vallomásain található aláírása van a birtokomban, ami alapján Földesi Ferenc nálam óvatosabban fogalmazott: „Nem tudok biztosabbat mondani, mint hogy elképzelhető a két kéz azonossága, elsősorban a nagy D és T okán, valamint mindkét írás duktusa eléggé lapos, elhúzott.”

Az egyik legnagyobb talány, hogy mikor hol lehetett a füzet? Az a gyanúm, Gérecz édesanyja őrizgette haláláig, 1977-ig, majd Árpád vitte magával Svájcba. Első felesége halála után másodszor is megnősült, a nála jóval fiatalabb felesége, Christine – jóllehet egyáltalán nem beszél magyarul, mégis – tudta (vagy megérezte?) a füzet valódi értékét, s ő hozta el Magyarországra H. Drechsel Máriának[2] Árpád 1992-es halála után. 2000-ben, vagy 2001-ben, mikor véletlenül megtalálta présházukban.

Mit tartalmaz a kockás füzet?

A füzet Gérecz Attila negyven versét és tizennégy műfordítását tartalmazza. Utóbbiakat mind a saját kézírásával. Önálló költeményeiből harmincat maga írt le, Levél című hosszúversét Dánielfy Tiborral közösen, míg a Sorsod művészete a saját kézírása mellett Lőrinczy György betűivel szerepel. (Lásd a Képeknél!) A lapalji jegyzetekben ezt mindvégig jelöltem. Teljes egészében Lőrinczy György írta le barátja leghosszabb versét, mely a szökése történetét beszéli el. Dánielfy hét Gérecz-verset rótt a kockás füzet lapjaira. A füzetben három Gérecz-mű nem szerepel (ez így 43 lenne, de a „szökés-vers” számolási verziói szerint, ennyi az összes ebben a verzióban), a Széthullt fényeken, a Szenelés és a Karácsonyi ének a börtönben. (Az Így bocskorosan kötetben ezt tévesen írták le, hat hiányzó verset említve, ám a Gépiratból hiányzik valójában ennyi, és ezt keverhették össze a szerkesztők. A versek jelentős részénél szerepel a keletkezés helye és időpontja is, ezt a költő írásmódja szerint közlöm a versek után.) A versek többsége alatt szerepel születésük helyszíne, illetve az évszám, huszonegy versnél a hónap is. A kockás füzet a műfordításokkal kezdődik, tizenkettő követi egymást, majd a Boldog Özséb himnusz és a „szökés-vers” között szerepel a maradék kettő (Verlaine-fordítások).

Vita a kockás füzetről

H. Drechsel Mária, miután megkapta Christine Gerecztől a füzetet, és összevette a korábban megjelent változattal, megdöbbenve tapasztalta az eltéréseket. Egyelőre nem bukkantam a nyomára a Kárpáti Kamillal erről folytatott levelezésének (ha volt ilyen egyáltalán), mindenestre új kiadót keresett, s Turcsány Péter[3] szerkesztésében így jelentette meg a Kráter Műhely Egyesület gondozásában az Így bocskorosan-t, először 2001-ben. A könyv jóval egyszerűbb kivitelű a Stádium-féle változatnál, mégis jóval nagyobb publicitást kap, s később hasonló tartalmú honlappal is kiegészül. Gérecz életrajzát tekintve ugyanúgy hibákkal terhelt, mint elődje, ám a szerkesztői elveiben következetes, annak ellenére, hogy bekerül néhány zavaró értelmű sor a versekbe, illetve jó pár suta vagy éppen pontatlan fogalmazású mondat a magyarázatokba. Mindezek ürügyén Kárpáti Kamil néhány hónap leforgása alatt megírja a Fehér könyvet, melyben kétségbe vonja a kockás füzet eredetiségét, s számtalan érvet sorol fel állítása alátámasztására. A vitáról részletesen írok A Gérecz-hagyatékban, itt most csak a leglényegesebb állításokat és cáfolatokat sorolom fel.

Kárpáti Kamil szerint a füzet nem létezik, ha mégis, akkor nem Gérecz Attila írása látható benne.. Ezt az állítást a korábbiakban már cáfoltam.

Kifogásolja Keszler Borbála tudományos címének felhasználását és a szerkesztésben vállalt szerepének elkenését. A nyelvészprofesszorral személyesen tisztáztam, hogy ő az egész könyv korrektoraként működött közre, vagyis a már megszerkesztett, betördelt szöveget (az egész könyvét!) fésülte át, s javította helyesírási hibáit (e szövegváltozat a jelen kritikai kiadásban lapalji lábjegyzetben mindvégig szerepel). Magyarán nem végzett textológiai és filológiai elemzést, Gérecz-kézirat pedig nem volt a kezében.

Kárpáti Kamil kétkedő kérdéseibe burkolt állításaira sokszor a legegyszerűbb válaszokat adhatjuk.

Miért nem kapta meg Gérecz Árpád édesanyja halála után a kockás füzettel együtt az „ugyanolyan eredeti papírfecniket”?[4] Mert nem léteztek (vagy legalábbis nem jutottak ki a börtönből) ilyen cetlik, hiába írja le vagy egy tucatszor. A H. Drechsel-féle Gépirat pedig egy köteg vécépapírra rótt szöveg lemásolása, amit rövidesen megsemmisítettek.

Miért nem tett említést H. Drechsel Mária Kárpátinak a kockás füzet létezéséről, mikor felkereste a Gérecz-kötet ötletével? Mert akkor még ő sem tudott róla. Vagy ha tudott, nem ismerhette a tartalmi eltéréseit a Gépirattól, nem állt módjában összehasonlítani a két változatot; nyilvánvaló, hogy Gérecz Ödönné Básthy Irén biztos helyen őrizte a füzetet.

Miért hallgatott a füzetről Árpád is? Mert egyáltalán nem tartotta annyira életbevágónak az egész ügyet, hogy filológia elemzésekkel töltse idejét öccse versei felett. Fogalma sem volt a változatokról és azok jelentőségéről. Ráadásul most már tudjuk, hogy nem ő bízta Christine-re a füzetet, hanem özvegye találta meg egy kotta keresése közben, a régi házuk melletti présházban. És ha ez még mindig kevés érv lenne ahhoz, hogy belássuk, Árpádot nem érdekelte különösebben öccse költészete, döntő érvként kezelhetjük azt a tényt a kötettel való nem törődéséről, hogy nem vette észre az életrajzi adatok hibáit sem, pedig Attila életének részleteit nagyon jól ismerte. Mégsem jelezte!

Miért várt H. Drechsel Mária közel kilenc évet a kockás füzetre épülő kiadással? Mert nem volt nála a füzet!

„Hogyhogy a legmúlékonyabb nyomot hagyó ceruzával”[5] írta Gérecz a verseit? Hiába bizonygatja Kárpáti, hogy mikor melyik börtönében hogyan jutottak tollhoz írni vágyó rabtársaival, ez semmiféle logikai kapcsolatban nem áll azzal, hogy Gérecznek milyen íróeszközt sikerült szereznie a Gyűjtőfogházban egy kétségtelenül enyhébb időszakban, 1956 nyarán. Teljesen esetleges volt, hogy hagyták-e írni az elítélteket, elvették-e a készülő szövegeket, a dolog a későbbi kádári kategóriák tiltott–tűrt határmezsgyéjén mozgott. Nem beszélve a már szintén megidézett Kecskési Tollas-féle régi ceruzáról: hiába állítja Kárpáti, hogy a Füveskert-példányokat már tollal készítette szerkesztőjük, ő mégis a ceruzáját tette el emlékbe, s őrzi azt a családja évtizedek óta!

Gérecz a börtönből kijuttatott hosszú levelét is ceruzával írja Vácott, és Klári is ceruzavéget ad be neki a cellájába!

Kárpáti Kamil önmagában ahhoz a tényhez, hogy a füzet ceruzával készült, még hozzátapaszt újabb kérdéseket, mintha ennek bármi köze lenne a füzet létezéséhez. Miért apróbetűs, miért siettek a szerzők, s aztán ebből következnek a versek sorrendjét – szerkesztését –, illetve egyes versek kihagyását érintő kérdések. Láthatóan ez a legnagyobb fájdalma: az ő szerkesztői koncepciója és a kockás füzet szerkezete eltér egymástól. Nem tudja elképzelni azt sem, hogyan írták le hárman a verseket – miközben maga hivatkozik a megenyhült börtön légkörre –, csak azt engedi meg, hogy Gérecz cetliken átadta a verseket „állítólagos” barátainak, s azok íródeákként bemásolták a sorokat a füzetbe. Egyrészt olvastuk a Levélben, hogyan beszélgettek Gyurkával az emeletes ágyon, másrészt láthatjuk a füzetben, hogy egy-egy vers kellős közepén van olykor kézírásváltás. Bár én nem vagyok költő, úgy képzelem, hogy Attila kifáradásig rótta verseit alkalmi füzetébe, majd ha ujjai elgémberedtek, halkan szavalni kezdte őket, s valamelyik barátja átvette tőle a ceruzát. Minden jel arra vall, hogy titokban és sietve tették mindezt, s nem tudhatjuk, mennyi idő alatt készültek el. Hogy volt-e Gérecz fejében koncepció a szerkesztésről, csak találgatni tudunk, mint ahogy arról is, miért maradtak ki nagyszerű versek is. Vélhetően nem volt idejük mindent beírni. És pontosan a sietség és a diktálás ad magyarázatot a hibákra is: simán elérthettek néhány rímet, s az ellenőrzésre már nem futotta energiájukból.

H. Drechsel Mária előnye, hogy szerelmével és annak édesanyjával való szoros kapcsolata családtaggá emelte, s rengeteg tényszerű információt ő gyűjtött össze, hátránya, hogy nem mozgott az irodalmi életben. Kárpáti Kamil viszont szem- és fültanúja lehetett Attila költővé válásának, néhány alkalommal az alkotás gyönyörűségeit és kínjait is testközelből figyelhette, ám szinte senkit és semmit nem ismert barátja civil életéből (legfeljebb lecsukott bajtársainak egy részét). Ha H. Drechsel és Kárpáti tudását összeadjuk, az előrevisz, ha egymás ellen fordulásukat erősítjük, nem jutunk sehová.


Jegyzetek

[1] Dánielfyt Géreczhez hasonlóan tizenkét évre ítélték, az Iparművészeti Főiskola hallgatójaként tartóztatták le, többek között azért, mert a főiskola MDP-titkárának felesége ellen fegyveres merényletet tervezett… Emellett persze Heintzhez hasonlóan feljárt egykori igazgatójához, Kovács Arisztidhez, és megmutatta neki díszletterveit. (Milyen érdekes Lőrinczyvel a közös érdeklődésük, Lőrinczy élete végéig az Operettszínház fővilágosítója volt, fiai is színházi emberek lettek.) A „klerikális reakcióhoz” való tartozásán túl nyilvánvalóan az sem sokat segített rajta, hogy édesapja alezredesként szolgált, aki fiát a kőszegi hadapródiskolába járatta a bencés gimnázium előtt. Dánielfy a forradalom leverése után Franciaországba emigrált, és természetesen aktívan részt vett a Nemzetőr terjesztésében. Csak utólag vettem észre, hogy ő írt legelőször emlékező cikket Attiláról, 1957. márciusában!

[2] A történetet részletesen elmesélte nekem H. Drechsel Mária és Christine Gerecz is. Christine 2016-os magyarországi tartózkodása alatt értettem meg, hogy a füzetet nem közvetlenül Árpád halála után hozta el Máriának, hanem jóval később; ez is pontatlanul szerepelt A Gérecz-hagyatékban.

[3] Turcsány Péter (1951-2015), költő, író, műfordító. Egy időben a Polisz című folyóirat főszerkesztője volt. A Wass Albert műveit is megjelentető Kráter Műhely Egyesület elnökeként és kiadóvezetőjeként tevékenykedett.

[4] Kárpáti 2011. 325. oldal

[5] Kárpáti 2011 328. oldal

 


[A képek nagyításához kattintson a képre!]

Részlet a Kockás füzetből, Gérecz Attila kézírása

 

Részlet a Kockás füzetből, Lőrinczy György kézírása

 

Részlet a Kockás füzetből. Bal oldalon Dánielfy Tibor, majd jobb oldalon alul Gérecz Attila kézírása

 

Pin It

Támogatók

A honlap elkészítését az 1956-os forradalom és szabadságharc
60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatta.

Látogatók

003941
Ma12
Tegnap39
A héten96
A hónapban409
Összesen3941

Ajánló